Az oppozíciós zavart mivel viselkedésproblémának látja a környezet rutinból viselkedésterápiát ajánl megoldásként.. Viselkedésterápia viszont nem a legjobb választás az oppozíciós zavarnál. 

De mi is az az oppozíciós zavar?

Az ilyen gyermek könnyen méregbe gurul, szembeszáll a felnőttekkel, nem követi az utasításokat, szabályokat, másokat okol a hibáiért, direkt idegesít másokat. A szülők és a tanárok ekkor még magasabb sebességbe kapcsolnak, még több szabályt és büntetést találnak ki a gyermek megregulázására. Szögezzünk le egy fontos szabályt: A büntetés nem működik semmilyen gyereknél, viselkedésterápiában nem alkalmazzuk már régóta. Egyszerűen azért, mert hosszútávon negatív hatása van. A büntetéssel együtt pedig egy üzenetet is küldünk a gyereknek: "Rossz vagy, nem vagy elég jó." Ha ez elég sokszor megismétlődik akkor a gyerek ezt el is hiszi és feladja a próbálkozást, hogy valaha jó legyen. Az oppozíciós zavar gyakran társul ADHD-vel és gyakran szem elől tévesztik az ODD-t, mert az ebből fakadó magatartászavarokat az ADHD számlájára írják. Az ODD ADHD melletti kialakulása nem meglepő hiszen az ADHD-s gyerekek rengeteg negatív visszajelzést kapnak az életük során. Itt egy videó ennek illusztrálására: https://www.youtube.com/watch?v=-IO6zqIm88s 

Az oppoziciós zavar viselkedészavar a felszínen, de a mélyben ott van a  kötődési zavar is. Meg a sok seb, sérülés, önbizalomhiány, reménytelenség, trauma, veszteség amit a felnőttekkel, kortársakkal vívott csatában szerzett a gyermek. Nem látja senki az a részt ami szomorú és magányos. Csak a viselkedését. Úgy lehet elképzelni mintha elöl állna egy nagyobb gyerek aki visszabeszél és rosszalkodik, a háta mögött pedig egy elkeseredett, szomorú kisgyerek aki tele van dühvel és reményt vesztett.

Ha nem azt a szomorú és elkeseredett gyermeki részt kezdjük el gyógyítani hanem a felszíni viselkedésproblémát akkor nem lesz előrelépés. Az ODD-s gyerekekkel pedig nagyon jó együtt dolgozni, mert érzik, hogy végre valaki megérti őket és látja őket. Néha látok olyat is, hogy csak a gyermekkel végzett terápia is segít, de mindig azt javasoljuk, hogy az egész család együtt kezdje el a változást. Rendszer szemléletben végzett munka alapfeltevése, hogy a gyermek problémája az egész rendszer azaz a család diszfunkcionalitását jelzi. 

20 éve Kovács Miklós szárnyai alatt kezdtem el a családterápiás képzésemet akinek fantasztikus humora volt, de gyakran mondogatta, hogy az igazán diszfunkcionális családoknál az apuka úgysem jön el a családterápiás ülésre, úgyhogy majdnem lehetetlen a változás ilyen esetben. Azóta rájöttem, hogy azért, mert ezek az apukák is hordozzák azt a szomorú és reményvesztett részt ami a felszínen csak kiabálásokban és pofonokban manifesztálódik. De arra is rájöttem, hogy akkor sem szabad feladni ha látszólag reménytelen a helyzet, mert mindig van remény, hogy a szeretet áttör az ő páncéljukon is és elindul valami változás még ha nagyon pici lépésekkel is.

Traumának számít minden ami annyira túlterheli az agyat, hogy azzal nem tud megbirkózni. Nem csak a fizikális, érzelmi vagy szexuális bántalmazás, elhanyagolás. A gyermeknek trauma egy válás, egy kötözködő tanár, gúnyolás vagy ha szemtanúja lesz ő maga egy erőszakos cselekménynek. A trauma megváltoztatja a gyermek testi és agyi folyamatait, különösen azt ahogy a memóriában az információk raktározódnak és az előhívási folyamatokat. Megváltozik a gyermek önmagáról alkotott képe, elveszti a kapcsolatot a testével, a világgal és magányossá válik. A felnőtt azt hiszi túl van rajta, de az agya emlékbetörések formájában, a teste pedig testérzéseken keresztül jelzi, hogy a múlt a jelenben van pedig nem ott a helye.

Ha a kapcsolati trauma gyermekkorban következik be akkor az fejlődési trauma is lesz. Legjobban úgy lehet ezt megmagyarázni, ha vizualizálunk egy elültetett kis fa növekedését. Ha érett, kifejlett fát éri  trauma akkor az már nem érinti a fát tartó erős törzset, maximum leeseik néhány ága ami visszanő később, de a törzs stabilan tartja a fát bármilyen szélviharban. Ha viszont a növendék kis fát éri trauma az az egész fejlődését megváltoztatja, elgörbül, szétválik a törzs vékonyabb részekre, seb keletkezik a törzsén, így a későbbi szélviharokban is könnyen sérül. A korai sérülés egész életre kihat, az összes eljövendő kapcsolatainkra és arra a módra ahogy reagálunk a megpróbáltatásokra, nehézségekre.

A trauma a túlélésről szól, ilyenkor hiperarousal (harc) vagy hipoarousal (visszahúzodás) állapotba kerülünk reagálva az eseményre, ami a középagyból szerveződik, a magasabb kognitív folyamatok le vannak gátolva a prefrontális kéregben. A traumához hasonló ingerek, az erre való emlékezés stresszállapotban tartja a gyermeket, a gondolkodási hibák és az őt elborító érzelmek annyira legyengítik, hogy vagy depresszióba süllyed (hypoarousal) vagy folyamatosan harcol a környezetével hiperaktivációban (hyperarousal). A viselkedésprobléma fátyla mögött ott egy küszködő gyermek aki saját démonaival harcol. A hiperaktivitás csak egy tünet, ha begyógyszerezzük a gyereket az nem segít ha trauma áll a háttérben.

A traumaterápia első lépése megtanítani a gyermeket hogyan irányítsa az őt elborító érzelmeket, kezelje a stresszreakcióit és visszakerüljön egy olyan kiegyensúlyozott állapotba ahonnan a trauma feldolgozása lehetővé válik.

A trauma  szenzoros memóriaélményét nem tudják konkrét kognitív memóriaként kódolni ahol az esemény újrakereteződhetne, feldolgozódhatna és a múlt (a trauma) a jelentől (biztonság) elkülönülhetne. A megterhelő eseményeket a köznyelv is így írja le: "erre nincsenek szavak". Az explicit memória ami szavakban kifejezhető, logikus, racionális a magasabb kérgi funkciókhoz kötött. Az implicit memória ami a traumaválasz középagyi funkcionálásához kötött tudatalatti, automatikus, szenzoros modalitásokban kódolt és nem szavakban. Ilyen az automatikus biciklizés, autóvezetés, minden amit meg tudunk tenni gondolkodás nélkül, automatikusan.

A traumafeldolgozás egyik szakaszában ezt az implicit memóriát érjük el, a trauma átkerül az explicit memóriába, új keretbe helyeződik, erőforrásként, átkereteződik a gyermek világa, a múlt nem tör be többé a jelenbe. A gyermek önmagáról alkotott képe és a világba vetett hite rendeződik.

Az implicit memóriához való hozzáférés egyik eszköze a művészetterápia ahol a gyermek szavak nélkül tudja kifejezni a fejében uralkodó káoszt és borzalmat.

" Én ott érek véget ahol az új történet elkezdődik..."

"Bár az ellopott időt nem kapom vissza, 

de mégis egy új narratívával térhetek este nyugovóra..."

https://www.youtube.com/watch?v=bOsE845bVIc&fbclid=IwAR26dvnjdDTT1896AIbN5ie3pM__UUYAuUiSRojZ2o7wmjDOaXZ2jqPYllM    

Writing a better storyline

ADHD és a szülők

Az ADHD-s gyermekek a gyenge szervezési, tervezési képességeik miatt jobban édesanyjukra utaltak, mint más gyerekek. Anya rohan utánuk az otthon maradt hangszerrel, iskolacuccal vagy uzsonnásdobozzal és Anya házi menedzserként szervezi, tervezi az életüket, segít tanulni. A kamaszkor azonban új kihívásokat hoz. A kamaszkorban a gyermeknek lesz egy nagyon fontos új feladata: identitáskeresés. Ennek a folyamatnak az első lépése a szülőkről való leválás, a kamasz két lábbal rúgja el magától a szüleit és egyedüllétre van szüksége. Na meg persze végtelen mennyiségű alvásra. Eddig se volt könnyű reggelente kirobbantani az ágyából, mostanra azonban ennek fizikai oka is lesz, egy kamasznak akár 13-14óra alvásra is szüksége lehet, de persze nem mennek hamarabb ágyba, csetelni kell a haverokkal és lógni az interneten éjszakába nyúlóan. A neurotipikus kamasz szülei tapintatosan visszahúzódnak a gyermekük életéből, de egy ADHD-s kamasz szülei ezt nehezen tehetik meg, hiszen ők az operációs rendszer és a külső meghajtó a gyermek életében.

Mit tehetünk mégis, hogyan segíthetjük a (kis)kamaszunkat? Először is lássuk mi az ami nehezebb nekik, mint eddig.

-változik a testük, a tesztoszteronszint növekedése miatt hajlamosabbak az agresszióra,veszélykeresésre, ennek lehet szociálisan elfogadott módokat keresni pl. küzdősport, sportolás.

-a szociális környezet sokkal komplexebb kihívásokat hoz, gyenge szociális készségük és önbizalomhiányuk miatt nehézségeik lehetnek.

-a felnőttkor felé tett újabb lépés miatt szoronghatnak a jövő miatt. Új iskola, helykeresés az új szociális környezetben, továbbtanulás.

-Szerelmesek lesznek.

-Előtérbe kerül a kinézet, elkeseredettek lehetnek, hogy nem ütik meg az ideális mércét. Önbizalomhiány.

Mit tehetünk, hogyan segíthetünk a gyermekünknek?

-Konkrétan megfogalmazott elvárások, néhány otthoni szabály,felelősségvállalás.

-Nyllt kommunikáció, megértő meghallgatás.

-Néhány bebetonozott otthoni szabály amit mi is betartunk modellként: Például mérgesnek lenni lehet, de nem bánthatsz másokat, magadat és nem káromkodhatsz! -

-Impulzivitásának kontrollálását segíthetjük ha az egész család tud neki segíteni az impulzivitás stratégiáinak betartásában, modellálásában. Például: " Bennem most kezd felmenni a pumpa, nem szeretném ha az indulat beszélne belőlem és megbántanák valakit, kimegyek levegőzni és elszámolok 50-ig aztán ha lenyugodtam visszajövök és befejezzük ezt a beszélgetést. "

-Határok kijelölés rugalmas, de következetes hozzáállás mellett.

-Tegyünk különbséget abban, hogy mi az amit nem tud és mi az amit nem akar megtenni. ADHD-sként egyszerű dolgok is jelenthetnek kihívást. (Érzelemreguláció, impulzusgátlás,fókuszálás, memória, problémamegoldás, szervezés, tervezés, időérzék, motiváció, stb.) Ha érezzük, hogy a hiszti a képességhiány miatti elkeseredésnek szól, vegyünk egy mély lélegzetet és kérdezzük meg, hogy mi bántja, miben tudunk segíteni.

-Keressünk valakit akinek rendszeresen ventillálhatunk, ez lehet a szülőtársunk, barátunk vagy pszichológus. Keressünk lehetőséget én-időre amely feltölt és újult erővel nézhetünk a másnapi őrület elébe.

Művészetterápia...néha könnyebb lefesteni mint kimondani. A preverbális (3év előtti) korban szerzett traumák nem szavakban kódolódnak. Nincsenek elraktározva az autobiografikus memóriánkban, ez akkor még nem működött rendesen. A kisgyerekkori sérüléseknél, traumák feldolgozása közben előfordul, hogy csak testérzetekkel, képekkel dolgozunk. Egy elakadt lélegzet, szorítás a mellkasban, fekete madár az égen. A jelenben szorongás, pánikzavar, kóros önbizalomhiány, (pár)kapcsolati nehézségek formájában jelenik meg, de nem tudjuk szavakba önteni. Nem tudjuk mitől szorongunk, miért reagálunk egy adott helyzetre extrém mértékben. A helyzet ismerős, de nincsenek szavak...

Mivel a hiperaktivitás neurológiai probléma ezért nehezen elképzelhető, hogy 18 éves korban egyszer csak hirtelen megváltozik az agyunk és a hiperaktív gyermekből jól funkcionáló felnőtt lesz. Viszont előfordul, hogy ekkora már van választásunk és olyan életpályát választunk magunknak ahol ez már nem okoz problémát, sőt akár pont ez a másság miatt leszünk sikeresek. Vagy megtaláljuk azt a tevékenységet amit igazán szeretünk és a figyelemzavart felváltja a hiperfókusz, elmerülünk a minket érdeklő tevékenységben és sikeresek leszünk.

Ez inkább akkor fordulhat elő ha az ADHD kezelve volt gyerekkorban és nincsenek másodlagos tüneteink, mint a szorongás, depresszió, negatív önkép, önbizalomhiány. Az ADHD Központban főleg olyan felnőttekkel dolgozunk akik nem kaptak gyermekkorukban terápiát és a másodlagos tüneteik komoly problémákat okoznak a munkahelyükön, párkapcsolataikban, mindennapi életvitelükben. Hiszem, hogy az ADHD akár szuperképesség is lehet, de meg kell a gyerekeket tanítani hogyan kezeljék a világ kihívásait ahhoz, hogy a szuperképességük kibontakozhasson felnőttkorra.

Minden nehézségük ellenére az ADHD-s emberek tehetségesek, szeretetteljesek, de folyamatos önértékelési problémákkal küzdenek hiszen a környezetüktől folyamatosan negatív visszajelzéseket kapnak önmagukról. A terápia egyik legfontosabb része az önbizalom visszaépítése, a nehézségeikkel való együttélés megtanulása és a saját életút megtalálása.

HIPERAKTIVITÁS, FIGYELEMZAVAR GYEREKKORBAN

Többfajta viselkedésterápia segít a hiperaktív gyerekeknek menedzselni a 3 fő problémájukat a hiperaktivitást, impulzivitást és a figyelmi problémákat.

A gyógyszerrel szemben ami szedésének abbahagyása után már nem működik, a viselkedésterápia olyan készségeket tanít a gyerekeknek amiből folyamatosan profitálhatnak.

A viselkedésterápia segít megszüntetni azokat a viselkedéseket amik bajba sodorják a gyermeket az óvodában vagy iskolában, amik megnehezítik, hogy barátokat szerezzenek és amik gyakran hadszíntérré változtatják a családi fészket.

Az oppoziciós zavar az ADHD mellett gyakran kialakuló zavar amire az egyéni pszichoterápia és a családterápia nyújthat megoldást.

HIPERAKTIVITÁS, FIGYELEMZAVAR FELNŐTTEKNÉL

•Társ-és párkapcsolati konfliktusok, válás

•Tanulmányok és karrier elakadása, képességei alatti munka és jövedelem

•Szer-és viselkedési függőségek miatt jelentkező életvezetési problémák és krízisek

•Impulzivitás és figyelmetlenségből adódó problémák

Halogatás, rendrakás, időzavar,feledékenység, tervezés hiánya, hangulati stabilitás

Leggyakoribb társuló zavarok: major depresszió, bipoláris zavar, borderline személyiségzavar, szerhasználati zavarok, szorongásos zavarok

Neked melyik segít?

1. VISELKEDÉSTERÁPIA

Az amerikai gyerekgyógyászok egyesülete és  National Institute of Mental Health szerint a leghatékonyabb kezelési forma a gyógyszer és a viselkedésterápia kombinációja, főleg olyan gyerekeknél ahol az oppozíciós zavar is megjelenik az ADHD mellett. A gyerekeknél a terápia a szülőt is segíti a terapeuta a gyerek problémájához igazodó otthoni stratégiákkal, a szülő is képzett terapeutává válik aki kompetensen tudja a viselkedésproblémákat megszüntetni.

Felnőtteknél és 8 évnél idősebb gyerekeknél a kognitív viselkedésterápia magát a célszemélyt kezeli, a kogniciókat, érzelmeket és a viselkedést veszi célba és megtanítja hogyan lehet az ADHD tüneteivel hatékonyan megküzdeni. Ez egy rövidtávú,célorintált terápia ami a negatív gondolkodási mintákat változtatja meg és segít átkeretezni a negatív érzéseket.  

A gyógyszer önmagában nem elég azoknál a felnőtteknél akik a munkájukkal és a mindennapi élet megszervezésésnek nehézségeivel küzdenek, nekik ajánlott mellé a viselkedésterápia is

2.Gyógyszer

Amikor Russel Barkley-t az egyik legnevesebb ADHD szakértőt megkérdezték, hogy miért kellene kipróbálni a gyógyszeres kezelést, a professzor egy nagyon egyszerű választ adott: "Mert működik. " Azt hiszem ezt  a választ nem lehet überelni. A kutatások azt mutatják, hogy a gyógyszernél csak egy hatékonyabb megoldás van: a gyógyszer és a viselkedésterápia együtt. folyt.