ADHD-áldás vagy átok ?
Mivel ADHD-s gyerekekkel és felnőttekkel is foglalkozom átlátom az ADHD egész életívet felölelő nehézségeit és előnyeit. Látom magam előtt az ADHD-s kisgyermekeket nevelő anyukák felhúzott szemöldökét amikor az áldás szóra téved fáradtságtól meggyötört tekintetük: mégis mi ebben a jó???? És valóban gyerekkorban anyaként vagy pedagógusként az ADHD kevés előnyös tulajdonságával találkozunk, sőt lehet, hogy eggyel sem. Egy ADHD-s gyerek fárasztó.:nem alszik túl sokat, felesel, furfangos ha arról van szó hogyan játssza ki a házi szabályokat vagy csak hogyan feszegesse ezeket a szabályokat, határokat nap mint nap vagy akár óráról órára. Akkor sem ez a szó jut eszükbe amikor a gyerek egy fakockával veri az üvegajtót miközben sandán szülei reakcióját nézi, hogy ezúttal mit vált ki belőlük legújabb figyelemfelhívó trükkje.
De látom azt is, hogy mi lesz belőlük amikor felnőnek amikor felnőtt kliensekkel dolgozok. Az ADHD-s fiatalok későn érők és gyakran nem elsőre találják meg életük hivatását. És nem, nem arra a felnőttre gondolok aki az ADHD diagnózisát pajzsként tartva maga előtt már évek óta nem dolgozik és a "Mama-hotelben" él miközben napjait azzal tölti, hogy kávézókban üldögél önéletrajzokat küldözgetve és pszichológushoz jár a szülei pénzéből megerősítést várva, hogy ez a csúnya ADHD hogy tönkreteszi az embert és megakadályozza, hogy bármilyen munkát csak úgy elvállaljon.
Hanem arra az ADHD-s srácra aki megtalálta mit szeretne csinálni: blogot vezet amiben a gyerekeknek ír cikkeket arról hogy megmutassa nekik a matematika szépségeit, matematika szakra jár és szabad idejében a csajozás mellett matematikai problémákat igyekszik megoldani és a matematika új, még felfedezetlen területeit igyekszik megfejteni. Közben pszichológushoz jár, mert igyekszik megérteni magát hogyan működik és szeretné jóvátenni azt a fájdalmat amit a családjának okozott azzal, hogy kitűnő tanulóként mégse az orvosira ment hanem a szívét követve igyekezett saját útját megtalálni.
Mikor egy rendelésen belül látom az ADHD pozitív és negatív arcát akkor felvetődik bennem is a kérdés, hogy mitől lesz belőle áldás és mitől átok és vajon a szerencse és az adottságok mellett mekkora a szerepe a szülőknek ebben. És mekkora a pedagógusoknak az iskolákban amelyek napirendje nem túl ADHD-kompatibilis azzal, hogy 45perces mozdulatlan odafigyelést kívánó blokkokból épül fel.