Autizmus-specifikus terápia  

Terápia  autista serdülőknek és felnőtteknek

Traumafeldolgozás

Autizmus esetében a traumatizálodás sajnos szinte elkerülhetetlen, gyakori az iskolai bántalmazás vagy kiközösítés.

A trauma leblokkolja azt az önazonos részt akik valojában vagyunk  és a személyiség kettészakad. A szeretet és a kapcsolódás gyógyít, de ezek többé nem elérhetőek, mert...

felkerül a maszk és elnyomják saját belső lényüket értékeiket és kétségbeesetten igyekszenek megfelelni a világ követelményeinek vagy feladják és visszahúzodnak. A szégyen amiért nem úgy funkcionálnak mint a többiek azonban végigkiséri az életüket. 

Felnőttkorra pedig óhatatlanul kialakul egy kép saját magukról, hogy ők mások, nem elég jók. 

Célom, hogy segítsek, hogy visszataláljanak önmagukhoz és a saját értékeikhez és hogy megtaláljuk és meggyógyítsuk azt a belső magányos gyermeki részt aki annyiszor megélte a kirekesztettséget, magányt és annak a fájdalmát, hogy hiába probálkozik újra és újra végül mindig egyedül marad.

...Amikor már feldolgoztam az összes gyerekkori traumámat nagyon boldog voltam, hiszen letettem egy hatalmas terhet. De egy idő után rájöttem, hogy ez nem minden. Az, hogy autista vagyok és ennek az összes következménye egy olyan trauma az életemben ami láthatatlan, de mélységes fájdalommal tölt el. Az, hogy partvonalról figyeltem a többieket, hogy nekem nem jutott hely és figyelem, hogy bármennyire is próbálkoztam nem ment, újra és újra elbuktam abban a vágyamban, hogy kapcsolodhassak, hogy tartozhassam valahova. Közben láttam a húgomat akihez feljöttek a barátai vagy ő ment el  a barátaival és bántottam magam, hogy ennek mennie kellene nekem is, de én erre nem vagyok képes. Reménykedtem, hogy egyszer majd nekem is sikerül, de ez a remény beteljesületlen maradt. ...Mostanra már tudom hogy kell  és ha kell képes vagyok kommunikálni, kapcsolódni, erőből, tudatosan. De ha visszanézek a múltamra, a gyerekkoromra, a fiatal koromra az olyan mintha egy mély és sötét kútba tekintenék ahova nem ér el a fény....